Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Befejezés

Petőfi eltűnésének irodalma 159 után, mint nehéz sebesültet, egy évig fiaként ápolta Alsó-Boldogasszonyfalván egy öreg házaspár, mert az asszony elesett fiának képzelte. 0 a csata hevében súlyosan megsebesült, eszméletlenül feküdvén, nem tudja, miként jutott egy kis híd melletti füzesbe, honnan három székely asszony egy tehenes szekeren az említett faluba vitte. Az ősz remetének csonkított ujjai és hazafias lelkesedése meghatották Boldizsárt, hívta haza, de ő azt felelte, hogy nincs itthon mitkeresnie. Majd beszélgetve a forradalomról, elkísérte őket, megmutatta a Verbo Burdo hegyet s ekkor megölelvén őt, egy Fructus Hyemales czímű latin imakönyvet adott neki e szókkal: „Öcsém! Imádkozzál a testben, lélekben megtört Petőfi Sándorért." Ezt írta le tizenöt év múlva Boldizsár hosszas töprengés után, mert azt kellett hinnie, hogy az ősz remete csak képzelődött.

1) Orbán Károly 48-as honvédtiszt pedig a következőt beszélte el Márton Dániel akkori lugosi tanárnak 1897-ben: A segesvári csata előestéjén, mintha érezték volna a fenyegető vészt, komor volt mindenki. 0, mint az őrjárat vezetője, körüljárta a tábort s kívül az előőrsökön egy magános alakot pillantott meg. Közelébe ment, kémnek vagy szökevénynek tartva, de az alak mozdulatlan maradt. Rákiáltott: — Ki vagy ? — Petőfi Sándor! — Imához ! — vezényelt Orbán és a csapat tisztelgett, míg a költő a tábor felé előttük elvonult.

2) Ezek és hasonlók írói vagy elbeszélői kétség*) L. Magyarország 1898 május 4-én szintén kiadva. 2) V. ö. 1848—49. Történelmi Lapok 1897. Egyetértés 1897, 144. sz. Magyarország 1897, 19. sz.