Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)
Ötödik fejezet: 1888-1895.
Petőfi eltűnésének irodalma 137 több sebesülttől, hogy a költőt is a kettős sírba temették, de tudja, hogy a sírgödörbe meszet nem tettek, nem is volt akkor szokásos. Ő azt hiszi, hogy midőn a költő a Gyalokay kezéből kirántotta magát, nem azért tette, hogy a kukoriczásba meneküljön, hanem hogy híven fogadalmához hősileg haljon meg. Inti egyszersmind, hogy H . . . R . . . vesse le a névtelenséget. Ez ellen írta ez alkalommal utolsó czikkét H . . . R . . . (Marosvidék. 1889. 12. sz ), melyben védi Bader Jánost, mint Miklósy és gr. Haller József vadászpajtását, védi Baloghnét, állítja újra más példákra hivatkozva, hogy az oroszok ott is temettek el nehéz sebesülteket. Hivatkozik újra Sternheim segesvári polgármesterre. Előbb azért nem lépett ki adataival, mert maga sem hitte, míg a föllépésre nem ösztönözték gr. Haller József czikkei 1888 végén, melyek a Budapest-ben s a kolozsvári Ellenzék-ben jelentek meg. Újra állítja, hogy a költő sírja Héjjasfalvától Fejéregyház felé haladva balra van a leírt helyen. így folyt le 1888—89-ben a költő eltemettetésének e régebben szellőztetett s most részletesen tárgyalt vitája, mely egyébként a kérdést nem vitte közelebb a megoldáshoz. Nem hagyható azonban szó nélkül, hogy a Budapest közölvén Petőfi haláláról czím alatt a gr. Haller és Ilyés Sándor czikkei eredményét (1888. 338. sz.), a Petőfi-Társaság közönyét megróva, újra fölveszi annak az exhuinálásnak tervét,