Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

Petőfi eltűnésének irodalma 135 a költő ott nyugszik, csak azt, hogy oda éppen úgy s a helyet tekintve még inkább lehet eltemetve. Ugyané számban felel e czikkre január 30-ikáról gr. Haller is, de csak ismétli a már mondottakat. Haller közben 1889 január 20-án az általa megállapított sírra, miután úgy látszik, Csontától megvette a sírhelyet és mintegy 30 •-öl területet, emléket állíttatot: egy-két öl magas feketére festett fakeresztet, tetején tíz hüvelyk átmérőjű lángoló golyóval, a sír mellé két fából készült ágyujelvényt fektetett s az egészet bekeríttette. A kereszten e felírat állt: Honvédek és Petőfi Sándor. 1849 julius 31. Ezt azonban 457—1888. sz. a. a főszolgabíró, Fodor Lázár, elvitetni rendelte s ez, amint a felvett jegyzőkönyv mutatja, megtörtént 1889 január 30-án a fejéregyházi körjegyző, kisbíró és esküdt jelenlétében. Erről az eljárásról gr. Haller a Marosvidék 10—12. számában (február 17) számol be. Haller ezalatt újra írt a Budapest 1889 február 8-iki (34-ik) számában Petőfi halálához czímmel dr. Lengyel József ismert előadása ellen. Neki t. i. Bem orvosa, Lépatsek István, írta 1886 április 17-én, hogy Lengyel nem szolgált, csak mint bámészkodó nézte a hadsereg elvonulását. A tények azt mutatják, hogy ott sem volt a csatában, mert az úgy nem folyhatott le. Ellentmond neki Ferenczy György százados, ki az előőrsöket vezette, továbbá Gyalokay Lajos. Erre részletesen czáfolja néhány állítását, t. i. Petőfi nem nézhette a csatát a Lengyeltől leírt helyről, mert onnan a balszárny sem látszott jól,