Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

122 Petőfi-Könyvtár irodalmi vitát egyáltalán nem ismerte vagy figyelembe nem vette. Megjelentekor ezt a mesét senki sem czáfolta meg. De midőn 1888-ban Marosvásárhelyt a Marosvidék czímű lapban újra hosszú vita indult meg a költő haláláról, egy L. A. nevü közlő jónak látta ezt is kiadni (57. sz., deczember 2.) s egyszersmind írja, hogy ő már 1884 szeptember 20-án fölkereste a még élő gr. Lázár Albertet, aki, mint máskor is, most is azt felelte, hogy „Petőfit a kozák golyó nem érte, sőt még azután is a monasztéria oldalán életben látta és mint gyalog, egy ostorral levőt fölhívta menekülni, de ezt nem tette és így életben ott hagyta". Ennyit mondott gr. Lázár. Azonban 1888-ban L. A. azt vélvén, hogy ez a Hergler azonos Herglócz Antal pancsovai lakos, volt honvédtiszttel, írt neki. Válaszából, melyről a maga helyén, a vita leírásában lesz szó, világos, hogy nem ő volt Hergler. Ki volt tehát ez a Hergler, ma sem tudjuk. A Marosvidék-ben nyomban két czáfolat is jelent meg a Hergler meséjére. Egyik gr. Haller Józseftől, aki rendre veszi a közleménynek mind a tizenhárom bekezdését. (60. sz. deczember 22.) A csata elég részletes leírását is adja, de ezt most mellőzük. írja, hogy „Petőfi csak mint szemlélő gyalog járt, de nem segédkezett" s ugyancsak újra említi, hogy d. u. „az Ördögerdő alatt, a hegy oldalán állott hármas üteg székely ágyú mellett