Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

116 Petőfi-Könyvtár a költőnél nem volt kard, szemben fogadta a csapást s a kukuriczás a csatatértől mintegy öreg ágyulövésre volt. Mindent összevetve, minthogy Szkurka egyéb elbeszélései a csatáról utóbb valóknak bizonyultak, Vajna azt következteti, hogy ez az elbeszélés is igaz s a költőt azért nem látta senki elesni, mert más irányban menekült, mint a többiek. A Vajna-féle czikk szokatlan feltűnést okozott s a kérdés egész irodalmát újra megmozgatta. Az összes lapok bő kivonatokban ismertették, kivált a Budapesti Hírlap és Vasárnapi Újság. (6-ik sz.) Utóbbi főleg azt emelte ki, hogy Vajna mért késett ennek közreadásával? A Világ-Krónika e czikk hatása alatt 1888. évi 7. számát egészen Petőfi halálának szentelte, mellékelve az ismert képeket. A czikket kiegészítette a Vasárnapi Újság-ban (9. sz. 147. 1.) Balogh István, ki Pozváról (Zala m.) megírta, hogy neki egy lakótársa, Nagy László nevű takácsmester, 1872—75 közt azt beszélte, hogy ő ott volt a segesvári csatában s látta egy kukuriczás szélén a költő elestét. Kardcsapás alatt rogyott ugyan le, de nem halt meg tüstént, hanem a később arra rohanó lovasok és ágyuk tiporták úgy össze, hogy alig lehetett fölismerni. Ezt onnan tudja, mert néhányadmagával a kukuriczásban lappangva menekült meg s csak késő éjjel mentek a magyar tábor után. Szerinte is a költő nem volt az nap katonaruhában. Kolozsvárt az Ellenzék február 17-iki száma Tisztelet adassék cz gúnyos czikket hozott a Petőfi-