Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Negyedik fejezet: 1879-1887.

106 Petőfi-Könyvtár melyet szerencsétlennek és szörnyen impraktikusnak mond, mert ha semmit nem talál, ez fiaskó; ha Petőfi helyett mást hoznak haza, ez botrány; ha magát Petőfit hozzák haza, akkor sem hiszi el senki. Mindezt úgy írja le, mintha neki egy, az asztalán álló halotti koponya beszélné el, gúnyosan magyarázva a terv lehetetlenségét s a Jókai által felhozott ismertető jelek elégtelenségét. Ezóta elnevezték a sír felkutatóit „Petőfi keresők"-nek. Végre e közhangulatnak Vadnay Károly, maga is egykor honvéd, (Sz.) jegy alatt erősebben is kifejezést adott Egy nagy halott kutatása czímű tárczájában (Fővárosi Lapok 1885 november 1. halottak napján), egyenesen megtámadván a honvédsírok megbolygatásának tervét. Hivatkozik egy füzetre is, mely két nappal azelőtt jelent meg, mely azt mondja, hogy csak fanatikus előítélet és tudatlanság vethet e kutatásnak gátat. 0 ezzel szemben ki meri mondani, hogy e sírbolygatást kárhoztatja s a költő eltűntéről keletkezett „beszélő mythoszt" szebbnek tartja a kétes bizonyosságnál, mert nem hisz az eredményben. A kutatók heve kegyetlenségre ragadó lépés és az emlék felállítása e kutatást nem teszi szükségessé. Vegyék meg a már begyült kb. 4000 forinton a sírok helyét, gondozzák s állítsanak oda emléket, de ne ássanak, mi ellen maga a költő tiltakoznék, ha tehetné. A Dante, Petrarca, Rafael és Kant esetének példája ide nem alkalmazható; mikor ezek holttestét kutatták, csak egy sírt ástak fel. Itt az eset más. A Petőfiről