Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

III. Tábori levelek

250 Petőfi-Könyvtár III. Tábori leveleK. I. Levél a Pesti Hírlap szerkesztőjéhez. Midőn Jellacsics elbizakodottan közeledett a főváros felé (még a pákozdi ütközet előtt) Kossuth a képviselőház szept. 24-iki ülésén bejelentette, hogy azonnal indul az Alföldre, hogy fölkelésre szólítsa a magyar népet. Hasonló vállalkozásra szólított másokat is; így nyert kiküldetést a Székelyföldre Petőfi is, ki még az nap (szept. 24.) elindult Erdődre s nejét itt hagyván, maga Erdély felé ment, de az oláh lázadás miatt csak Nagy-Bányáig juthatott. Egyebekre v. ö. az Ötvös Mihály alispánhoz írt levéllel. (Magán-levelek LXXXII. sz.) II. Levél a képviselőházhoz. V. ö. hasonló irányú második kérelmével, melyet Szemere Bertalan miniszterelnökhöz intézett. (Magán-levelek CVI. sz.) III -IV. Levelek a Közlöny szerkesztőjéhez. Petőfi — mint Magán-leveleiben láttuk (XCIII és XCIV. sz.) áttétetvén magát Bem hadosztályához, január utolsó napjaiban (25—30). közt) indult Erdélybe; Szelindeknél találkozván a sereggel, ettől kezdve résztvesz annak öt véres csatájában (Szelindek, Vízakna, Szászsebes, Szászváros s az utóbbi két város közt s a vele járó minden fáradalomban. Febr. 8-án mint iutár Debreczenbe küldetett, ezért kelt itt a IV. sz. levél. Petőfi bár leveleiben nem említi, maga is vitézül harczolt s nemcsak bátorságának, hanem Bem és környezetének nem csekély aggodalmára, vakmerőségének is többször jelét adta. E vitézségeért kapta a katonai érdemrendet, melynek megható átadásáról az V-ik levél végén szól. V. „Mint egyszerű közember mentem hozzá" t. i. Bemhez, mert a nyakravaló-ügy miatt (1. a Magán-levelek XCVI. XCVII. sz s a hozzáírt jegyz.) lemondott rangjáról. Február 23-án azonban már újra visszaindult, de betegeskedése miatt egy ideig Kolozsvárt kellett maradnia s így csak márcz. első napjaiban érkezett Bem seregéhez. Bem nemcsak előbbi rangját adta vissza, hanem hadsegédévé tette s a vitézi érdemrenddel is feldíszítette (ápr. 9-én kelt hivatalos