Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 93 Pilátushoz lótottam futottam Toldi-ért (vagy Tholdyért?), míg megkaptam. Tíz példányt adtak. Hatot megtartok, négyet elküldök a legközelebbi alkalommal. Már nem megyek a külföldre ; nincs annyi lelkem, barátom, hogy Juliskámat oly távol hagyjam, nem lehet; aztán meg Emich is fene sovány alkut akar tenni költeményeimre, melyeket örök időre szándékozom eladni neki Ezt tudva, hogy nem fogok utazni, még nálad maradhattam volna, de ki tudta? . . . Számtalanszor gondolok rátok, szeretteim, és azt gondolom: vajha oly boldog lenne az én családi életem, mint a tiétek, mert annál boldogabb már nem lehet. Csókold összevissza nevemben komámasszonyt, gyermekeidet és magadat. Laczinak pedig mondd meg, hogy ne sírjon, mert egyszer csak azt veszi észre, hogy ott termek s még nagyobbat vágok a fenekére, mint a minap; akkor aztán majd sírhat. Felelt-e már Tompa Mihály bátyám ő kegyelme, és mit felelt? most írok neki is a jövő évi Életképek ügyében, Hát arra a levélre mit mondasz, a mit Vahot Imre írt hozzá ? ez koronája ostobaságának, atque pimaszságának. Ha egy szót sem írt volna többet, ebből ki lehetne ismerni a veséjéig és májáig. Leveledet mindig örömmel, lelkesedéssel veszem, de csak úgy, ha nem frankózod. Hagyd el ezt a szamár falusi tempót. Én restelek itt bejárni a postára s ott várakozni, míg rám kerül a sor, hogy kifizessem. Isten veled, isten veletek! Igaz barátod Petőfi Sándor.