Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 41 (derék) társaságába felvétetém. Örömmel mentem oda, mert a pálya várt rám, melyért élek, melyért lélekzem — de fájdalommal is, mert tudtam, hogy e lépés villámcsapás lesz szüleimre. — Mindenre elkészültem. — És azóta szinész vagyok, s noha igen parányi lény még a színpadon, de reménylem, egykor nem leszek utósó ; mert nem hiszem, hogy az ég segédkeze ne lenne azzal, ki oly szent czélokkal, oly eltökéléssel, annyit áldozva lépett a színpadra mint én! Pápán vagy két napig Domanovszky barátunknál laktam, kitől a többek közt haliám, hogy szerelmi bajaid vannak; s te, barátom, ezt eltitkolád előttem... de bocsánat, bocsánat, édes barátom, hogy ezt várni mertem tőled; bocsánat, hisz én még nem tettem magam érdemessé bizalmadra. — A mit utósó leveledben a színészetről írsz, helyeslem, s követni fogom : studium, fáradatlan studium! — Irám, hogy lemondok a verselésről! „nem tudják, mit beszélnek" valami ilyféle van a szent Írásban. — Tehát kitaláltad volna a „borozó" szerzőjét, ha Petrovics alatta nem volna is? No ugy remélem, még könnyebben kitalálád, ki az a Petőfi Sándor, ugyan az Athenaeumban. Karácsonykor Pesten valék, s megisinerkedém személyesen Bajzával és Vörösmartyval. — Vörösmartynak szembetűntek verseim, s a mint Bajzától haliám, ő a Petőfi név alatt valami régibb írót vélt rejtezni. Fél napot tölték a régtől tisztelt, szeretett 2 férfi körében. Boldog fél nap! Szinésztársaim is olvas-