Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 39 sel talán két szivet (szüléimét) repesztek meg. S még sem tehetek máskép. Lásd, barátom ! szinészszé kell lennem, kell, nincs semmi menedék; szülőim nem segíthetnek, s Pápán nincs semmi alkalmam, melylyel a nyomorú filléreket életem tengetésére megszerezhetném. Most már harmadszor szinészszé! Lássuk, mit ad a végzet. Mondjam-e, hogy nem csak a mindennapi kenyér keresése czélom ^mert úgy kocsissá vagy béressé lennék, s bizonyosabb kenyeret eendném), hanem, hogy magasabbra törekszem, s a czélt szemem elől soha elveszteni nem fogom ? Művész és költő! barátom, mint hevülök. De már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem leszek : aut Caesar aut nihil. Ne nevess ki, barátom, ha bolondokat beszélek. Nem tudom, hallád-e már, hogy tavaly a pápai képző-társaság egyik pályadíját (balladán) én nyerém meg; azonkívül a másik balladám s két lyrám (többet nem is adtam be) dicséretet nyertek. Ez is elég egy obsitos-logicusnak. írod, hogy közöljük egymással újabb elmeszüleményeinket. Ezt én legnagyobb szívességgel, készséggel és örömmel teszem. Arra is kérlek, hogy bírálatot küldj verseimre (ha tán arra méltók), de oly elbízott semmi esetre sem vagyok, hogy munkádat birálni fognám. Ismerem e dologban gyengeségemet. E levelet Domanovszky barátunknál írom. Még ma elhagyom Pápát. Midőn bizonyos