Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 37 örökre) s per varios casus et tot discrimina rerum Mohácsról Pécs, Szigetvár, Kaposvár, Keszthely, Sümeg és Szombathelyen keresztül Sopronba értem. Itt tanulni akartam, de nem volt semmim s „ex nihilo nihil" ; onnan Pozsonyba mentem ; itt is ugy jártam; végre innen Pápára, s itt némileg csillámlani kezdett szerencsecsillagom. Tarczy, a derék Tarczy az, kinek mindent köszönhetek. S igy vagyok itt Pápán, s noha tengődöm, de még is itt vagyok, és némi reménynyel, hogy dabit Deus his quoque finem! — Édes örömmel függök serdülő „képző társaság"-unk növekedésén; és az valóban növekszik. Talán tudod már, hogy tavaly voltak pályakérdések kitűzve. Az idén szinte vágynák, még pedig 1. lyrára, 2. balladára, 3. novellára és 4. tudományos értekezésre. A legjobb novella jutalma 3, amazok közt a legjobb művé 2, 2 arany. Czuczor, Kovács Pál és Stettner Ignácz (ref. lelkész) a biráló. Már beadtuk pályamunkáinkat, e hónap 30-kán lesz örömünnepünk, melyben a jutalmat, s dicséretet nyert munkák elszavaltatnak s felolvastatnak. A jövő évre zsebkönyvet fogunk kiadni, érdemkönyvünk jobb műveiből. Tudod-e, hogy esztendőre Domanovszky is Pápára jő ? A Kliegl-könyvet még nem láttam, melyben mint literatort idvezelhettelek volna. Nekem az Athenaeumban jött ki egy versem (nem tudom, olvastad-e ? saját nevem alatt), azonban ez az első és utósó vers melyet tőlem lát a világ. Lemondok, barátom, a verselésről, le! ez a mai világban szegény