Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

Bevezetés Dr. Badics Ferencztől

26 Petőfi-Könyvtár megszokásnál fogva „barátja lett" ugyan, de sohasem volt nyomasztóbb, mint most; kedves emlékét, Bem harczi paripáját is el kell adatnia, hogy élhessen. Budavár visszafoglalása után — úgy látszik, mintha jobb napok kezdődnének: ekkor írja a kormánynak felajánlott A honvéd cz. költeményét; de pár hét múlva rémhírek érkeznek az oroszok közelgéséről, a kormány június 27-én kiáltványban, Petőfi pedig Föl a szent háborúra! cz. harsogó költeményében hívja fel a népet önvédelemre. De csakhamar újabb csalódás éri: maga a kormány is menekül, cserben hagyva híveit, július 2-án elbujdokol hát ő is Orlai szüleihez, a félreeső Mezőberénybe „azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek még csak küszöbére se kényszerítené sorsa", mint utolsó levelében (C1X.) júl. 11-én Aranynak írja. Mennyi keserűség van e pár szóban: letört reményeinek, sok-sok csalódásának valósággal sírkeresztje e sóhaj. Vajha teljesült volna óhaja! De más volt a végzete. Bem a mult hónapban küldött neki 200 forintot, hogy újra lemehessen hozzá