Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

II. Nyílt levelek

Petőfi levelei 211 melyen beszél velem Vörösmarty, mondván többek között: „én elitélem őt! kicsoda? Petőfi, kit? Vörösmartyt" stb. Már kérem alázatosan, akárki az a Petőfi, de mindenesetre olyan ember, kit Vörösmartynak sincs semmi joga lenézni. S ha épen kedve volt Vörösmartynak a szerénységről beszélni, inkább akárhol beszélt volna róla, mint itt, midőn ő is feledni látszik a szerénységet. Egyébiránt a mi a szerénységet illeti: én azt igen silány portékának tartom, melynek betanulását soha sem találtam fáradságra méltónak, mert az a jezsuiták találmánya. Göthe teljes hosszú életében egyszer mondott okosat, akkor, midőn azt mondta: „Nur Lumpésind bescheiden." Czikke végén, miután a szerénységet repetálta, igy szól Vörösmarty: „birónak még te kicsiny vagy". Nincs mit szólnom ellene, elismerem teljesen, ha azon érdemes táblabírói hiszemben él Vörösmarty is, hogy mindaddig kicsiny az ember birónak, mig nagy hasa nincs. Különben, a mit ő gondol, én is azt gondolom, hogy t. i. e tollharcz nem bontja föl közöttünk a jó viszonyt. De ha ellenkezőleg lenne is, nemcsak ő vele, hanem akárkivel szemben a föld hátán, mindig kimondanám szabadon meggyőződésemet. Inkább legyek ezután is, mint ekkorig voltam, bátran és kérlelhetlenűl kimondott meggyőződésem martyrja, hogysem gyávasággal vádolhassam enmagamat. Én magammal akarok békében élni, nem a világgal. Petőfi Sándor. (Kossuth Hírlapja, 1848. szeptember 8.) 14*