Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

II. Nyílt levelek

Petőfi levelei 209 VI. Válasz Vörösmartynak. Nem szeretem a feleselgetést, kivált ily időkben, midőn a közönségnek kisebb gondja is nagyobb, mint egyes emberek szóváltogatásait hallgatni; mindamellett nem hagyhatom szó nélkül Vörösmartynak e lapok 58-ik számában hozzám intézett sorait. Nem bocsátkozom e czikk pontonkénti czáfolatába, nehogy mind a magam mind a mások becses idejéből sokat raboljak el; csak átalánosságban egy pár rövid észrevételt. Azt én gondoltam előre, hogy Vörösmarty felelni fog versemre, de megvallom, ingyen sem hittem, hogy ugy fog felelni, a mint felelt. Nem hittem, hogy olyan fegyvereket fog használni, minőket senkitől sem érdemlék s ő tőle legkevésbbé, s a melyek ő hozzá nem is méltók: a gyanúsítás, a lenézés fegyvereit. Ha kardot szúrt volna belém, hallgatnék, de miután bunkósbottal támadt meg, nem hallgathatok. Azt mondja: Nem tünik-e ki, hogy Petőfi kegyelettel akarván szólani, szólt igen roszul palástolt s mondhatom, igen idétlen szánakozással ?" stb. Erre minden elfogulatlan ember azt fogja mondani, hogy nem tűnik ki, de ha csakugyan ez tűnnék ki, ugy megvallom, nem oly hangon írtam, mint lelkem mélyében akartam. Azt mondja: „Petőfi Vörösmartyról, kivel barátságos viszonyban van, mindeddig még egy jó szót Petőfi-Kfinyvtér XXITT. 14