Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

II. Nyílt levelek

206 Petőfi-Könyvtár vagytok azok, a kik engem kikergettetek városotokból — és nektek az ujjmutatás jobban fáj majd a pofoncsapásnál. Polgártársaim! ha azok az urak, a kik engem becstelenitettek előttetek, igaz útban jártak: miért nem hagytak engem szóhoz jutni ? . . . én azt akartam, hogy ha majd minden választó együtt lesz, fölállok előttetek és azt mondom: most jöjjön ide, a kinek vádja van ellenem, itt szemtül szembe mondja el vádját, majd megfelelek rá! Ekkor kisült volna, ki a becsületes ember, ki nem?. ... de épen ezért nem hagytak engem beszélni, mert nagyon jól tudták ők, hogy ha szót emelek, ők vesztenek... kimutattam volna, hogy minden vádjuk csak rágalom, hazugság, gyalázatos hazugság. Hiszen, ha igazat beszéltek volna, szemembe is merték volna mondani, — de mindig csak a hátam mögött piszkoltak, a gyávák! Első felindulásomban azt határoztam, hogy törvény elébe állítom becsületem megsértőit; de most már máskép gondolkozom .... azzal csak magamat szennyezném be, ha egy sorompó elébe állanék olyan piszok fajjal, mint azok. Ez csak annyi volna, mintha a hold bepörölné azokat a kutyákat, a melyek őtet megugatják. Hadd ugassanak, a holdnak az nem árt. Nincs Magyarországon egyetlen egy becsületes ember, ki az én becsületemben kétkedhetnék, s ennél többet az isten törvényszéke előtt sem nyerhetnék. Nagy Károly uram pedig hiába diadalmaskodik,