Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

II. Nyílt levelek

Petőfi-Könyvtár 203 mint a nép pártfogóját. E fáradozásaimért egy jutalmat kívánok, azt a jutalmat kivánom, hogy olyan helyre állítsatok, ahol értetek tovább is fáradozhassak, s ahol tán többet használhatok nektek, mint eddig használtam. Szükségesnek láttam ezeket elmondani magamról a végett, hogy némiképen megismerjetek, hogy legalább tudják, hogy ki és mi vagyok, akik még nem tudták. Azt, hogy az ember igy nyilvánosan beszélget magáról, íalán néminemű orczátlanságnak lehet nevezni. Jól van, nevezzétek orczátlanságnak, vagy a minek tetszik, de tudjátok meg: a magam hasznáért soha, senki előtt sem szólnék egy szót se, s ha most itt az orczátlanságig vetemedtem, ezt azon szent czél elérésének óhajtásából tevém, hogy a hazának szolgálhassak ... ha ez a törekvés bűn, ugy itt a szemem, köpjetek bele, itt a fejem, kövezzétek meg. Ha valaki csakugyan dicsekedésnek veszi előbbeni szavaimat, ám vegye; megengedem hát, hogy olyan pimasz voltam, hogy hetvenkedtem, de olyan alávaló soha sem voltam, hogy akárkinek is hízelkedjem. A legjobb alkalmam volna rá most megszerettetni magamat veletek az által, ha az egekig magasztalnálak benneteket, hogy ti kunok, ti ilyen meg ilyen dicső, páratlan, hasonremek emberek vagytok ! Ha én azt amúgy hosszas kacskaringósan kikanyargatnám, tudom, nem esnék roszul egyikteknek sem, sőt közületek többen megsimítanák a bajuszokat és a hajókat s azt mondanák: „ejnye,