Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

II. Nyílt levelek

Petőfi levelei 199 immortales!— iróniának véli (A Hirlapi méh meg azt a kadencziát, hogy: tölts, bölcs, rosznak tartja; hát nem kötözni való már az ilyen ember vagy micsoda ?) Ezeken kivül az Életképekben még valami moly is rágódik rajtam .... no, ki látott ily xerxesi hadat? bizony még kikergetnek hazámból hohó! de már azt még sem teszik; nem vagyok olyan bolond, hogy egy-két bagoly huhogása által ki hagyjam magamat kergetni abból az országból, hol engemet annyian szeretnek minden kritikusi anathemák daczára is. Szeretnek engemet, barátom, büszke indulattal irom le, mit napról napra mindinkább tapasztalok. És azt is mondhatom neked, hogy arczképemet erősen várják, erősebben, semmint némely urak meg is álmodnák. De térjünk okosabb dolgokra, mint a kritikusok. Néprománczomat a szamárról mindenfelé éneklik, énekelték most a gömöri restauratión még a kortesek is. Magam is jelen voltam Rima-Szombatban e tisztújításon, melyről bővebben tudósítanálak, ha nem készülnék az utazási naplómba írni, mit ha Pestre megyek, Frankenburgnak adok ha ugyan elfogadja, mert régi jó indulata, ugy tetszik, csökkent irántam, miután ugy uszítja rám embereitA föntebbi oknál fogva nem irok utam egyéb eseményeiről sem ; csak azt adom tudtodra, hogy e hónapban még Pesten leszek, s ismét ellátlak egy időre versekkel. Onnan aztán hova fordulok? nem tudom.