Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

II. Nyílt levelek

I. Egy szó Tarczy Lajos úrhoz. Tisztelt professor úr! Ha már nem volt ön szives — mint igérte — verseimből a Pápára járó példányokat elvinni s az illetőknek átadni: azt legalább szeretném, ha méltóztatott volna a dolog mibenlétét előfizetőimmel tudatni (kik mind tagjai azon társaságnak, melynek ön elnöke), mi által meg lettem volna kiméivé azon piszkos megtámadástól a Hírnökben. Egyébiránt ha tudja azon Hirnöki úr a körülményeket, s mégis felszólalt: ugy ez csak becsületére válik .... de e becsületet nem irigylem tőle. — Az ott hagyott példányokból csak egy jutott kezemhez; ha a többit megkapom (vagy az árát), ki lesznek elégítve t. cz. pápai előfizetőim, addig méltóztassék őket nyugtatni professor urnák; mert én oka nem vagyok. Minthogy Pápáról van szó, izenem egyúttal annak a pápai hánykolódó ficzkónak, hogy „ki tudja merre, hol ? de lobogómmal még találkozol", s e pár sort (bár ennyit sem érdemelt) azzal végzem, amivel ő végzé: „Az én kardom sem fűzfa!" (P. Divatlap, 1845. május 8.) Petőfi.