Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

176 Petőfi-Könyvtár ne irjak; mindez röviden ennyi: 1) Petőfi nem becsületes ember. 2) Petőfi szemtelen s hiu világcsaló. 3) Petőfi rosz hazafi, mert távozik a csatatérről s betegséget hazud. 4) Ön Petőfinek korlátlan ura, mint voltak a nemzetnek a Habsburgok, kik azt előleges censura alá vetették. Uram! Ezek olyan dolgok, a melyekért békés időben személyes elégtételre hívtam volna s tán lelőttem volna Önt, mint a verebet, mert én meglehetősen lövök; most azonban, miután nem magunkkal, hanem az ellenséggel kell küzdenünk, választottam a második utat, melyre hazafiságom ösztönzött, némán, szerényen ott hagytam azon hadsereget, melynek ministere nem hisz saját tiszteinek becsületszavában, holott pedig az elfogott schwarz-gelb tisztek becsületszava is érvényes. Ez eddig rendén van : de itt vége nem lehet a dolognak, ha a közvélemény előtt magamat tönkre tenni nem akarom, s ez nem szándékom, mert nekem szebb nevem van, hogysem én azt csak ugy könnyedén sárba hagyjam dobni. Hát én most hallgatok a lemondásomról: a csak kósza, ferde hirek által értesített közönség reám — az igazat nem tudva — kigyót békát fog kiáltani; hogy tehát ez ne történhessék, nekem meg kell írni, a magam igazolása végett, egész találkozásomat és beszélgetésemet Önnel, s ha megirom, igen élesen fogom megírni, mert az én tollam oly éles, mint akármelyik kard a hadseregben, és ha ezt teszem, én istenemre mondom, nem tudom, mi követke-