Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 145 hogy 3000 bankó forint esik már rád a lap jövedelméből. E szavak rózsaszínű görögtüzet gyújtottak keblem elsötétedett templomában . . . abból a 3000 forintból jut nekem 108 pengő, gondolám, s fölszólítottam Vas Gerebent, és ő a napokban át fogja adni az összeget a te osztalékodból. Már most sírj és jajgass, öcsém, mint a pusztuló Jeruzsálem, én nem bánom, csak nálam legyen a pénz. Mire megírhatnád Vas Gerebennek, hogy a világ minden kincseért se adjon egy fillért se, én már akkorára elcsapom az egész sommát, hahaha! Ebből az a rövid, de fontos tanulság, hogy máskor szemesebb légy. Komolyan szólva, talán csúfság, hogy épen tégedet csíplek nyakon, mert meglehet, hogy szint olyan szükséged van a pénzre, mint magamnak, de gondoltam, hogy ha már fölharagítok magam ellen valakit, inkább te haragugyál rám, mint más; te nem lakol Pesten, ritkán is jösz ide, nem kell remegnem minden pillanatban, hogy hátha találkozom hitelezőmmel. Villámló, mennydörgő válaszodat szívszakadva várom, hogy minél elébb átessünk a zivataron. Isten veletek . . .denem kívánok most semmi jót, még csak el sem búcsúzom, nehogy azt gondold, hogy le akarlak kenyerezni, nem! én férfi vagyok, bátran nézek a vész elébe, igen ! Petőfi Sándor. Czim: Arany Jánosnak, a Pesten megjelenő „Nép Barátja" czímü lap egyik bokros érdemű szerkesztőjének. Szarvas. Orosháza. Szalontán. Petőfi-Könyvtár XXIII. 10