Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

142 Petőfi-Könyvtár csúfosan pelengérre nem tette, mint ezzel a nyomorú fattyúval. Már nem is jár a gyűlésekbe és átaljában nyilvános helyen sehol sem láthatni. Ha a legutolsó hitvány borbélylegényt provocáltam volna, nem hátrált volna oly förtelmesen mint ő. Midőn először hozzá küldtem secundansaimat, nem csak hogy el nem fogadta a párbajt határozottan, de rögtön futott Perczel Móriczhoz, mint policzájfőnökhöz, hogy ótalmazza az életét, mert én törvénytelen úton akarok elégtételt venni rajta. Már ekkor föl voltam e példa nélküli gyávasága által mentve minden további elégtételadás vagy vevéstől, csak az volt hátra, hogy fölpofozzam vagy megkorbácsoljam; mindazáltal, hogy más nap az a hír terjedt, miszerint kész már a párbajt elfogadni, magam küldtem ismét secundansaimat hozzá vagy is az ő secundansához, ki azt nyilatkoztatta, hogy csak kardra megy, de pisztolyra nem ... ezt azon ember nevében nyilatkoztatta, ki néhány nappal (azelőtt) nyilvánosan merte írni, hogy ha bajom van vele, ki a síkra nyílt sisakkal, ő semmiben sem hátrál előttem. Gyáva kutya. Secundansaim a pisztolyt sürgették, minthogy erősebb fegyvert mindig szabad akármelyiknek választani s a másik köteles elfogadni, a pisztolyt is ugy ajánlották secundansaim, hogy ha az első lövésre nem találunk, újra töltünk és mindaddig, míg egyikünk a fűbe nem harap. Képzelheted, hogy visszahökkent erre az ellenfelem secundansa is, hát még maga az ellenfél! . . . . Nekem elvem, hogy csak ugy a hiriért soha sem vivők; ha egyszer