Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

124 Petőfi-Könyvtár szerszám s még egy pár sorra való tiszta papirosom is maradt, bocsáss meg, oh dísze Szalontának, hogy tovább is fárasztom a te türedelmességedet, kérek pedig bocsánatot annyival inkább, minthogy a többi nem lesz oly érdekes, mint becses levelem eleje. Muránynak Veselényi által való ostromoltatása a censor bájos körmei között lengedez, február nyolczadikáig ott fog fütyölni, akkor elhozom s rögtön nyomatom, ha ő mindenhatósága fölségsértést nem lát benne s nem crucifigálja, a mitől nincs mit rettegni. Az ajánlást pedig csak hadd el, hé, vagy ajánld Veselényi inasának vagy kanászának, azt nem bánom, de Veselényi akármilyen derék ember, csak nagyúr, hiába, és a poéta nagyúrnak ne ajánlgassa semmiét, vagy a versét legalább ne, ha más valamit ajánl is neki. De meg annyival inkább, mert nem hiszem, hogy Veselényi büszkélkednék azon ősében, ki a császár nevében hadakozott... ez különben Csengery Antal észrevétele (kivel közlöttem a dolgot) és helyes. Hogy van az én kedves komámasszony? a te kedves komádasszony jól van, s kivánja tiszta szívből, hogy az én komámasszony is úgy legyen, s kiván biz ő mindenféle jót, a mit ha megád az a jó isten, nagyon jó lesz, de mindazt leírni nem nagyon jó, mert unalmas dolog, mint mindenféle tisztelem, csókolom stb. Te pedig, bájdús Jankóm, nagyon szép verset küldtél Jókainak, azt a Télben. Csak iparkodjál, mindig megmondtam én,