Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

110 Petőfi-Könyvtár írtad leveled borítékára a czímet. Asszonyírás . . . fekete pecsét ... no d . . . teremtette, ezt az embert az ördög elvitte! ez megszakadt a verscsinálásban, meghalt! így gondolkodtam, s remegve bontottam föl leveledet. Máskor ilyen bolondot ne tégy, mert én nem igen szoktam megijedni, de ha megijedek, szörnyűt ijedek. Ha meghalsz, akkor üss fekete pecsétet, de legalább a czímet még akkor is te írd. Tompát pedig héjjába mentegeted, mert ha én magam ki nem tudtam őt menteni, bizony senki más nem lesz rá képes. Ha Vahothoz hosszabb időre kötelezte magát, megmondhatta volna ő ezt nekem, a helyett hogy oda Ígérkezett az Életképekhez nagy gyáván vagy nagy kétszínűén. Eh! A szavadra tökéletesen elhiszem, hogy silányok azok a versek, melyeket írtál, hanem azért csak írd le őket kedves öcsém, és küldd el nekem, mert két orr többet lát. Nem cselekszel bölcseség nélkül, ha afféle balladákat írsz, mert azoknak nem csak szűkében, hanem pláne teljes hiányában vagyunk. Már én rég megpróbáltam volna, de tudj'isten, nem igen érzek hozzá tehetséget magamban. Toldi Estéjé-i, ha a lelked kinyögöd is bele, elkészítsd október 10-kéig, akkorára majd megírom, hova küldd. Én megírtam Szécsi Máriát ... el ne ájulj ijedtedben, nem pályázok vele; az Életképek-be vagy a Szépek Könyvé-be adom. Koltóra az utolsó posta Nagy-Bánya. Legközelebbi leveledet már oda zarándokoltasd. Szeptember 8-kán este ott leszünk, s ha tőled jön a levél, ne