Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

98 Petőfi-Könyvtár Más ruhákat kértek a juhásztól. A juhász nem akart adni. Hanem mikor a fekete bács félre hivá és a levegőbe emelte kétszer a félkezével s a nevét is megsúgta, úgy vaczogott a foga a szegény juhásznak, mintha a hideg rázná. Talán ki is rázta ijedtében. Mert azt is tudta, hogyha ez a rabló megharagszik, olyan erős, hogy a szalmafedeles tanyáját is felemeli. így csakhamar előkerült két öltöny, mely bő ing s mellényből állott az alsó ruhán kivül. A harmadikért le kellett vetkőzni a juhásznak és a honvédmundér került rá cserébe. A fekete bács elég óvatos volt itt is. Magával vitte a Petőfi tiszti ruháját. Bojtárruhában érkeztek vissza az erdő széléhez, hol megkötve három paripa várta őket a Veres Nyika ügyességéből. Hamar tudott lopni a rabló. Lóháton haladtak tovább s úgy fogyasztották el a bojtártól hozott sajtot is. Távozásuk után a juhász hányni kezdte a keresztet magára és reggelig meg sem állott az imádkozással és a kereszthányással, úgy meg vala ijedve. De akkor sem merte a faluból látogatásra kijött feleségének elmondani, hogy kik jártak nála, hanem azt hazudta, hogy a szép asszonyok szele kisértette. Az változtatta át honvéddé . . . A menekülők, mire pitymallani kezdett az ég karimája, már benn voltak a Rikában, hol a százados tölgyek tövében pattogó hasábok mellett serényen készült nyárson forgatva a zsiványpecsenye. A rablók aztán többé nem is engedték el maguk