Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

90 Petőfi-Könyvtár „Hová való vagyok? — elfeledtem régen, De itt harczoltam én a szent csatatéren. S ha megnedvesítem egy korty vízzel számat: Elmondom, hogy miként védtem a hazámat." Nosza hárman futnak a vándornak vízért, Csakhogy elbeszélje mesés történetét. Megkínálják vízzel és rá nemsokára Hívogatni kezdik szives vacsorára. És amint kimondja, hogy tud Petőfiről, — Kalapot emelnek neki mindenfelől. A főbíró pedig a nagy költő végett Meghívással adott néki tisztességet. Házába vezeti az elfáradt vándort, Aztán barátival meghívja a kántort, Akik el is jönnek szives vacsorára, — De inkább a vándor meghallgatására. Leszúrnak egy juhot és amíg az készül, A biróné hoz a töpörtyűs lepénybül. Ott benn a beszédet alig-alig várják, Kivül az ablakot telis-teli állják. A vándor ruháját lesöprik a portól, Az asztalnál egymást nem látják a bortól. Szót emel a bíró, mig pohárát tölti: „Csak azt mondd meg vándor, él-e még Petőfi?"