Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

56 Petőti-Könyvtár Mikor Petőfi felnyitotta szemeit, egy sátorban feküdt puha medvebőr ágyon. „Tagjait úgy érezte, mintha össze volnának törve, mellén mintha a halál ülne. Belépett hozzá a fejedelem, megnézni, hogy van ? — Minő zaj ez odakünn ? — kérdé. — A győzelem ünnepe, — válaszolt a fejedelem. — A győzelem ! — kiáltott fel Petőfi s felugrott helyéről. Semmi része sem fájt, semmi baja sem volt többé, a halál messze elrepült tőle. — Mi győztünk! Petőfi egészen meggyógyult lelke örömében." Néhány nap múlva a fejedelem elé lépett. „— Fejedelem, betöltöttem tisztemet, harczba szólítottam ellenetek az oroszokat; több hadat, mint a mennyi itt csatáz, nem küldhetnek, ezt pedig végkép leverhetitek. Én távozom. Hiába volt minden marasztalás. Lóra kapott és indult czéljai után. Ő teljesítette a franczia császár kívánságát, most teljesítse az is az övét. Ö lekötötte az oroszt, az európai sergek játszva küzdhetnek ellene; de most a franczia császár támadja, vagy támadhassa meg Ausztriát. A magyar szabadságot vissza kell vívni." Petőfihez csatlakozik Zenor Dalma leánya, Iléna, aki szerelmes Petőfibe s fiúruhában mint apródja követi. Először Olaszországba ment, melynek felsőrésze akkor osztrák tartomány volt.