Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

Petőfi a ponyván és a népirodalomban 45 Lüders, nehogy hátban fenyegettessék, visszafordul s egy tábornokát az előnyomuló székelység föltartóztatására küldi. A székely sereg kissé hátrább megy, ahol kedvezőbb a csatatér. Itt aztán harczi rendbe készül. A középhad élére maga Petőfi Sándor áll. A tüzérség parancsnoka Gábor Áron. Az ellenség előbb lovas-rohamot intéz balszárnyunk ellen, majd gyalogosaival tör elő. De nem tágit a székely. Gábor Áron a Iegöldöklőbb golyózápor között halálmegvető nyugalommal száguld az egyik ütegtől a másikhoz. Biztat, dicsér, korhol." Egyszerre csak egy ágyúgolyó mellben találja s lefordul a nyeregből. Csakhamar a düh visszhangja zúg végig a hadsorokon: — Elesett Gábor Áron ! Bosszuljuk meg! S haragtól lihegve, szikrázó szemekkel tör elő a székelység s űzi az oroszokat egészen Kőrösig, át az Olt hidján, ki a Székelyföldről. A győztes székelysereg visszafordul s még aznap Eresztevénybe húzódik. Magával viszi kedves halottját is, hogy ott az árnyas sírkertben helyezze örök nyugovóra. Másnap délelőtt volt a temetés. Ott állanak bajtársai a nyitott sír körül, a tábori lelkész épp a beszenteléshez fog, midőn a közeli dombháton az oroszok czirkáló csapata bukkan elő. Az orosz parancsnok abban a hiszeniben, hogy a magyar sereg ellene nyomul, sietve fölállítja ágyúit és a gyászolók közé lövet.