Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

Petőfi a ponyván és a népirodalomban 43 fogalmazzon egy imát, melyet az ország minden templomában imádkozzanak Petőfi félrevonult és áhítatos csendben megirta az alábbi népimádságot, mely oly szép, hogy minden magyar embernek illik ismernie : Isten, népek hatalmas Istene ! Hozzád emeltük szavunkat, midőn a zsarnokság először küldé be országunk földére pusztító seregeit, hogy feldúlván a jogot és a szabadságot, kiirtsanak közülünk minden jót, minden isteni igazat és szentet. És te bennünket meghallgattál, adván ifjaink és férfiaink karjába s keblébe lelkesedést és erőt, míglen megverték és kiűzték hazánkból a zsarnokság pusztító hadait. Most újra szined elé járulunk, igazságnak nagy Istene s gyermeki bizalommal kérjük le népünkre, országunkra mindenható segélyedet. Megujulni készülnek rajtunk a kisértet keserű órái. Alig volt a föld népe szabadulófélben, alig űzte ki hatalmad által támogatott seregünk az ország határai felé zsarnokunkat, már újabb ellenség: a muszka fenyeget bennünket. Vad ellenség készül megrohanni bennünket s hozni az ember számára, kit szabaddá teremtettél, rablánczokat s hozni újra szolgaságot, a réginél százszorta elviselhetetlenebbet. Isten, szabadság erős Istene, legyen áldásod szabadságért villogó fegyvereink felett! Vad ellenség készül megrohanni bennünket, melynek gonosz törekvése nemcsak itthon tenni