Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

Petőfi a ponyván és a népirodalomban 39 Pár perez múlva az oláhok futottak hanyatthomlok." De Petőfinek nem ez volt az egyetlen hőstette. Bem Szászsebesről Szászvárosba vonul vissza. Szászvárostól Déva alig van három órajárásnyira, ahol Kemény dandárja vár. Ha fölkereshetné! „De ki vállalkozik arra, hogy most éjjel az oláh táboron keresztül Déváig menjen? És előlép Petőfi Sándor ezredes. — Én, — mondja szilárd elhatározással. — Azonnal indulok s bárhol van Kemény, okvetlenül fel fogom keresni. Ezzel nyomban lóra ült és két Kossuth-huszár kíséretében neki vág a sötét éjszakának. Hajnal felé már vissza is jön. Paripájáról csak úgy szakad a tajték; maga is olyan fáradt, hogy alig bir a nyeregből leszállani. De barna nemes arczán az öröm napfénye ragyog. Jó hireket hoz. Kemény dandárjának az első csapatai a közelben: Piskin állanak; a magyarországi segélyhad egy része Déván táboroz, a zöm pedig reggel okvetlenül megérkezik." Csakhogy az ellen Szászvárosra tör, még mielőtt Kemény dandárja megérkezett volna. Bem hátrálni kénytelen. „Mint mindig, most is ő a legutolsó a visszavonulásban. Rendületlenül áll kedves ágyúi mellett. Pedig az ellenség már-már körülzárja. Egy gránátos őrmester egészen közelébe férkőzik s egyik ágyunkra rá teszi a kezét. — Nyomorult! Te az én ágyúimat akarod?