Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

26 Petőti-Könyvtár Horszten elsütötte pisztolyát, de a pisztoly csütörtököt mondott. Horsztent ez annyira meglepte, hogy csak pár pillanat múlva jutott eszébe, hogy a másik csövet süsse el; de izgatottságában megint csak az első ravaszt nyomta meg. Ezalatt Petőfi és Júlia beléptek a kastélyba és fedezve voltak Horszten elől." Később aztán meggondolta magát. Mit érne vele ? Ha meg is öli Petőfit, azzal még nem birja Júliát. Más bosszúra határozza el magát. Mindent el fog követni, annyi bajt és keserűséget gördit útjába, hogy meg legyen fosztva nyugalmától, hogy éhségnek legyen kitéve, amíg végre felesége elhagyja és az ő karjaiba fut. Petőfiék végre Pestre utaztak. „Petőfinek Pestre érkezése, mint a futó tűz, úgy terjedt el a városban. Az újságok napokig egyébről sem irtak, a fővárosiak egyébről sem beszéltek. Mindenki ismerni, látni akarta azt az okos, szép, emelkedett lelkű asszonykát, aki ott hagyott vagyont, jólétet, kényelmet és a szegény költőnek nyújtotta kezét." Elérkezett márczius 15-dike. Petőfi elszavalja és kinyomatja a „Talpra magyar"-t. Petőfi ezután felszólította a tömeget, hogy vonuljanak Budára a helytartó tanácshoz és törültessék el a czenzurát és követeljék Stancsics Mihály szabadon bocsátását.