Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

24 Petőti-Könyvtár összes költeményei, Horszten Pestre utazik s fölbérel néhány kritikusi, hogy rántsák le Petőfi költeményeit. Meg is teszik ; de hiába, mert a nagy közönség lelkesedését, melylyel Petőfi költeményeit fogadták, nem voltak képesek lelohasztani. Hogy pedig az esküvőt megakadályozza, embereket bérel föl, hogy Petőfit, mikor Erdődre megy, útközben elfogják és megkötözzék. Csakhogy midőn a fölbérelt emberek megtudják, hogy a mindnyájuk által tisztelt Petőfit kell megtámadniok, Horsztent kötözik egy fához s szépen haza mennek. Petőfi maga szabadítja meg vetélytársát kötelékeitől. Horszten dúlt-fúlt dühében. — No hát, ha megmenekült az oda útban, nem menekül meg, mikor majd feleségét hozza! kiáltott fel másnap az elkeseredés hangján. - És ha magam is utána pusztulok, mégis lelövöm! Azzal indult, hogy megtámadja a fiatal párt. — Meg fog halni! — ismételte, mialatt az erdődi út felé tartott. — Meg fog halni! Csakhogy Horszten az útszélen úgy elaludt, hogy Petőfi kocsijának zörgése sem ébresztette föl. „Mikor pedig végre fölébredt, Petőfi szép feleségével már Nagykárolyban járt." Úgy látszik, a nagy nap örömére alaposan felöntött a garatra az uradalmi kocsis, külömben aligha hajtott volna Nagykároly felé nyugatnak, mikor Koltó Erdődtől keletre fekszik. Csakhogy Horszten nem nyugodott bele sorsába, hanem felült legjobb lovára s utánuk indult. Utói