Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

16 Petőti-Könyvtár olvasók idegeire, a leghajmeresztőbb kalandokon viszi át hőseit anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is féltenők Petőfit, mert hiszen úgy is tudjuk, hogy hajaszála se fog meggörbülni. Petőfi élete folyása annyira ismeretes mindnyájunk előtt, hogy a regény szerzője mit sem változtathatott rajta, legföljebb apróbb, jelentéktelen epizódokat költött bele. A segesvári ütközetig tehát Petőfi életrajzi adatai mintha békóba szorítanák tollát; de a szabadságharcz leverése után megszabadulván bilincseitől fantáziája, mint megvadult csikó keresztül-kasul száguld fél Európán s egész Ázsián. Mert talán mondanunk se kell, hogy készpénzül veszi Manasszes meséit, melyek szerint Petőfi nem veszett el a segesvári ütközetben, hanem Szibériába került s nemcsak a kiegyezést, hanem nejét és fiát is túlélte. * * * A regény Milovics Vilmos — Petőfi egy állítólagos barátja — siralmas helyzetének ecsetelésével kezdődik. A beteg embert kapzsi unokaöcscse, Iván, miután nejét és kis leányát már előbb elüldözte a háztól, valósággal elzárva tartja a világtól, hogy megkaparithassa vagyonát. De a gonoszlelkű ember nem győzi türelmesen megvárni az időt, midőn törvényes ura lesz a tekintélyes vagyonnak, hanem mérget kever nagybátyja ételébe, hogy siettesse halálát. Csakhogy a beteg nem nyúl ám a mérgezett ételekhez, mert hű szolgája, aki maga