Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

106 Petőfi-Könyvtár igazi nevét, de ez nem emlékezett vissza. Még csak arra sem, hogy ő honvédtiszt volt. Hiába mondogatta az öreg, hogy nagyrangú tiszt volt, mikor ide került. Az ifjú éppen semmire sem emlékezett. A ruháit nem mutathatta elő, mert azokat Manassé felvette, a lovára felült s úgy nyargalt vissza Segesvár felé. Aztán eltévedt. Sötét volt s az előre nyomult muszkák leszúrták Segesváron túl. Úgy temették el tiszti ruhában másnap délelőtt s többen felismerték a ruháról, meg a paripáról Petőfi Sándort, aki valójában Manassé, az öreg molnár fia volt. Öt temették el másnap délelőtt a muszkák, de még élt, mikor a meszesgödörbe dobták. Az igazi Petőfi Sándort a jó Isten csendesen, hosszú idők után meggyógyította. Nap-nap után javult állapota egy keveset, de oly keveset, hogy tíz esztendő múlva kapta vissza emlékezőtehetségét. Mikor hallotta, hogy őt Segesvárnál elesettnek tartják az emberek, hát nem szólott semmit. Nem mondotta, hogy ő az igazi Petőfi Sándor; attól félt, hogyha megtudják életben lételét, akkor menekülnie kell az édes hazából, hol akkor üldöztek mindent, ami magyar, minden hazafit, ki a szabadságharczban részt vett. Inkább elhallgatta nevét, csak ne kényszerítsék drága hazájától megválni. így vénült meg az öreg molnár mellett s nagyon sokszor meséitette el magának a sötét, zivataros éjszaka eseményeit, mikor a malomba hozták, mint halottat, mikor Manassé az ő tiszti ruhájában