Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

Péterfy Tamás: Petőfi regék 101 állcsontjuk s úgy tűnik fel a lemenő nap sugarai világánál, mintha pislognának. Itt hallottam a toroczkó-szentgyörgyi vár meséit szintén, melyek a nép babonás hitének, csodás képzeletének s az ősi nagyok tiszteletének legszebb emlékgyöngyei. Bolyongásom hatodik napját a szentgyörgyi vár megtekintésére használtam, hol a magányos bástyafalra fölmásztam az ölyvfészekhez és szerencsésen meg is csiptem a tojásain kotoló ölyvet, aminek igen megörvendett a tanitó, akinél laktam. Délután fölrándultam a vártól északra magásló Asztalkő felé. Az óriás sziklák előtt egy térségen magányosan álló kőcsoport emelkedik ki s ennek aljából kristályforrás bugyog. Fölmásztam elébb a kis sziklacsoportra. Ott széttekintettem és megpihentem, hogy ha lejövök, élvezhessem a forrás tiszta vizét. Gyönyörű kilálás ! . . . Dél felé fordultam. Előttem feküdt Toroczkó bányaváros, fölötte az öreg óriás, a „Székelykő" méltóságos alakja s rajta még a barlang űreg is tisztán látható. Nyugatra a szentgyörgyi vár romjai vannak előttem, tovább az Enyed felé vezető út, mely eltűnik a „Kulcs"-ot képező sziklacsoport alatt. Kelet felé az Aranyos völgyébe vezető útnak látszik egy kis része, mellette a vaskohók, melyek közül ma oly kevés zakatol. Kipusztult az élet a vizerőre alkalmazott vastermelésből. Elnyomta a gyáripar. Észak felé az „Asztalkő" nevű szikla magaslott fölöttem, körülvéve óriás társaitól.