Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

IV. Petőfi a természet realistája

84 Petőfi-Könyvtár kövér gulyája, melyet délben hosszúgémű kútnál széles vályú kettős ága vár. A gulya „kolompol', a kut „vár" s így mindkettő cselekvőnek van feltüntetve. A „kövér", „hosszúgémű", „széles", „kettős" jelzőkkel megpendített tárgyakat szépen kiegészíti a hallgató képzelete. Azonkívül tudjuk az időpontot, mikor néz a költő s a tárgyak ennek megfelelően valóban mint valamely plein air képnél napfénybe vannak burkolva. „A másik oldalon méneseknek nyargaló futása zug a délben, körmeik dobognak, a csikósok kurjantása hallik s pattogása hangos ostoroknak." A hang sokkal elevenebb, mint a szín. Abból, hogy a ménes végig zug a mezőn, következtetünk sokaságára és gyors száguldására, a kurjantás s ostorpattogtatás pedig a csikósok jókedvét, egész alakját, mozgását hozza elénk. „A tanyáknál szellők lágy ölébe ringatózik a kalászos buza, s a smaragdnak eleven színével a környéket vígan koszorúzza." Látjuk a búzát, mint hajlong a szélben s mint zöldéi tőle az egész környék. A ringatózás és koszorúzás pedig érzelmi árnyalattal van összekötve. Mindkettő a vidámság jele s minket is derült hangulatba ejt. „Ide járnak szomszéd nádasokból a vadludak esti szürkületben és ijedve kelnek légi útra, hogyha a nád a széltől meglebben." Lassankint beállt a költő képzeletében az est, melynek biztosító nyugalma alatt a vadludak le mernek szállni. De most is csak addig maradnak, míg a széltől ingó és zizegő nád őket el nem ijeszti. Mily jellemző