Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

IV. Petőfi a természet realistája

IV. FEJEZET. PETŐFI A TERMÉSZET REALISTÁJA. A

határper, hol végződik a költészet birodalma s hol kezdődik a festészeté, nagyon régóta folyik s talán véglegesen sohasem lesz eldönthető. Simonidestől Breitingerig, Lessingtől Schaslerig az ügynek sok megvitatója akadt, részint védő, részint támadó értelemben. Voltak, kik határozottan kijelentették : a költőnek joga, sőt kötelessége a festőt utánozni, voltak, kik az igazi festést teljesen kizárták a költészet határai közül s manapság az ellentétes nézetek közt az a felfogás győzött, hogy a költőnek szabad is, kell is festeni, de nem azon módon, mint a festőnek. Tudvalévő, hogy Lessing Laokoonja gyújtotta a szövétneket az e téren sötétben tapogatózóknak. Két nevezetes elv származik tőle: a költő egymásután adja elő tárgyát, a festő pedig egymás mellett, továbbá, hogy mindkettejüknek az olvasó vagy néző képzeletét cselekvő önmunkásságra kell birnia, mellyel azt, amit ők ki nem fejezhetnek anyaguknál fogva, önkényt hozzátoldják. A reczeptiv képFetófi-Könyvtár. XXI. 6