Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

VII. Hasonlatok

176 Petőfi-Könyvtár Vagy: Megy a hintó, még pedig vágtatva, mintha villám volna belefogva. Vagy: Ajkairól hallhatják gyakorta a beszéd megáradt folyamát. Ilyenkor az uj tárgynak hozzátétele jellemzetes vonásával mindig kellemesen lep meg s nemcsak képzeletünkhöz, hanem egyúttal s egyszerre érzésünkhöz is közelebb férkőzik. Ezért az igazi költő óvakodik is egyrészt attól, hogy élő, vagy élettelen tárgyat eszmével, vagy fogalommal világítson meg, másrészt, hogy mesterség csinálta tárgyakat, vagy tudományos körből vett tapasztalatokat alkalmazzon hasonlatul. Hogy ez ellen Petőfi, költői érzékének egészséges volta mellett is, gyakran vét, csak kiforratlanságánák tulajdonítandó. A bokrétát, melyet kedvesétől kapott, virágpaizsnak tekinti, mely alól szánakozva nézi ellenségeit. Eszméi tündércsengetyük, melyek bűbájosán csilingelnek. Majd szerelmének rózsákkal hintett nyoszolyájáról beszél, melyre lelkét fekteti. Keble nem más, mint szoba, melynek szive az asztala. A jókedv tarka csákó, melyen pajkos tollak inganak, míg a bú lándzsa, mely szegezve van tulajdon gazdája keblének stb. Itt azonban mégis mindig legalább képet kapunk, mely néha váratlan fordulatával jól esik, bár legsikerültebb alakjában is, legfellebb a játék hatását teszi. Ez volt a megölője a második sziléziai iskola költészetének s ez tette oly édeskéssé s Ízetlenné a Marini után elnevezett egész költői csoportot. Teljesen hidegen hagy azonban bennünket a má-