Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

VII. Hasonlatok

VII. FEJEZET. HASONLATOK. T

artsunk még futólagos szemlét Petőfi hasonlatai felett. Már apriorisztikusan felállíthatjuk a róluk való ítéletet. Ismerjük már Petőfi képzeletvilágát s ennek megnyilatkozási formáját. Láttuk személyesitéseíből, leírásaiból, hogy nála kép és érzés egyszerre születik. A kép mindig érzést kelt benne s az érzés képben szeret kifejeződni. Ezért, ha elfogadjuk Gerber (Die Sprache als Kunst) felosztását, hogy a hasonlatok aszerint, amint a mondottnak analóg képpel való világosabbá, színesebbé tételét czélozzák, esztétikaiak s aszerint, amint a kifejezés fokozásával, melyet a beszédnek egy ponton való időzése létrehoz, a hangulatra és az affektusra hatnak, retorikaiak, akkor Petőfiéit bizonyára az utóbbiakhoz kell majd sorolnunk. Ez okból Petőfi nem is időzik hosszasabban képeinél. Mihelyt megtették hatásukat, otthagyja s tovább siet az érzés kifejtésében. Öntudatlanul követte Goethe szavát: „Bilde Dichter, rede nicht." Mert