Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

VI. Petőfi alanyisága a természetfestésben

Petőfi és a természet 147 természetszeretetét avval, hogy megszólítja a boltba menő leányt, mért akar mesterségkészitette pántlikát vásárolni, mikor a mező ingyen árulja sokkal szebb virágból. S a jókedv mozzanatait mily népiesen egyénítő erővel látja el: a patak, mely leteszi subáját, akár csak magyar parasztlegény, a mező, mely ingyen árul virágpántlikát, akár csak jószívű boltos volna. Természetes, hogy ez a túlzott elevenités, melyre példákat már a személyesitéseknél láttunk, csak humoros hangulatban járja meg, de itt annál kellemesebb hatású. Ilyen hangulatú Goethe pompás Mailiedje, melyben a boldog költő kicsapongó vidám kedvének visszhangja az egész természet, a fakadó bimbók, a rügyező fák, a dalos pacsirta. Sehol reflexió. Szerelem és természetszeretet egymást áthatja, viszi, emeli. A „Csendes tenger rónaságán" cz. dalban, midőn költőnk feje édesen pihen hitvesének lágy ölében, úgy látja a fellegtelen tiszta eget, mintha egy kék virágból álló koszorú emelkednék fejére, úgy érzi, hogy dalára leszállnak a csillagok, hogy közelebb legyenek hozzá s a hold kilép az égboltozatból, hogy reá figyeljen. Az ábrándozás ölthet-e igazabb alakot, mint itt, a természet képeiben, melyek mint Árion dalára a tengeri szörnyek, az ő akarata s kedve szerint mozognak. Midőn úton van s kedvese nincs vele, minden alakban, mely körülveszi, kedvesét látja. A szellő10*