Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

VI. Petőfi alanyisága a természetfestésben

140 Petőfi-Könyvtár Nézzünk egy pár példát: Érik a gabona, melegek a napok | Hétfőn virradóra, aratásba kapok. Érik szerelmem is, mert forró a szivem, | Te légy aratója édes egyetlenem. Az elmélázó, élénk képzeletű parasztlegény természetes gondolatmenete. Kép és érzés egymásba forrva. Nem tudjuk hol kezdődik az egyik s hol a másik. Vagy: A virágnak megtiltani nem lehet | hogy ne nyiljék ha jő a szép kikelet. Kikelet a lány, virág a szerelem | kikeletre virítani kénytelen. A keleti költészetre emlékeztető fantáziának kedves játéka, de reális határok közt. Vagy: Fürdik a holdvilág az ég tengerében, méláz a haramja erdő közepében, Sűrű a füvön az éj harmatozása, de sűrűbb két szeme könyének hullása. Itt a bevezető sorok nemcsak hasonlatul szolgálnak, hanem művésziesen elénk adják a helyzetet is. Ilyenek : Kél a hold, az éj lovagja, hold kíséretében Mint hűséges apród, a kis esti csillag mégyen, Indulóban vagyok én is, nem vagyok magamban, Holddal esti csillag, vélem égő szerelem van. Csak eredj hold, csak eredj a barna éjszakához. Megyek én is, megyek én is barna kis leányhoz.