Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

VI. Petőfi alanyisága a természetfestésben

VI. FEJEZET. PETŐFI ALANYISÁGA A TERMÉSZETFESTÉSBEN. A

z eddigi költeményekben a táj feltüntetése volt a költő főczélja. A hatás vázolása, melyet a vidék maga tett a költőre. Az érzések és gondolatok, melyek benne akkor uralkodnak s kelnek, mikor a külvilágot nézi, csak másodsorban jöttek figyelembe, míg a személyesitésekben bár egyénisége által színezett, inkább általános emberi vonások jutottak kifejezésre. A mai lírai költészetnek egyik legfontosabb nyilatkozási s egyszersmind a természetfestés legmagasabb, mert legköltőibb módja azonban az, mely első sorban a költő egyéni hangulatából indul ki s azt sugároztatja a természetre s annak minden részét csak a maga szempontjából tekinti. Mert az erdő bármily sokáig zöldéi, a patak bármily hangosan cseveg, egyhangúvá lesz előttünk, ha nem adjuk bele a saját gondolatunkat. Lelkünk a valódi élet után sovárog mindig és mindenütt.