Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

V. Személyesítések

Petőfi és a természet 109 Nézzük például Petőfinél a holdvilág különféle emberi megjelenését. Majd szép fonó leány, ki oly kísérteties szálakat ereszt éjenkint ezüst guzsalából

; mikéntha szemfedőt fonna magának. Majd szultán, ki belép csillaglányos gazdag háremébe. Majd zsarnok király: jobbágyai a csillagok s jaj annak, ki nagyon is tündöklik, mert a féltékeny zsarnok száműzi. Vagy pedig halványan jár a megszakadt felhők között, mint a bús hölgy, ki férjének, a napnak sirhalmát keresi. Az első személyesités a legáltalánosabb. Az öszszes népek képzelete a nap sugárzását a rokka selyemszövedékével hasonlította össze. Csak a fordulata eredeti, mintegy emlékeztetve a népdal hajadonára, ki a háborúban elveszett kedvesét siratván, megunja életét s maga magának készíti el a halotti leplet. A második a szingazdag török világból van merítve, mely mindenkor, de a keleti költészet révén ez időben ujult erővel foglalkoztatta a kolorista költőket. A harmadik újra Petőfi politikai gyűlölete főtárgyához: a zsarnok s féltékeny királyokhoz vezet. A negyedik pedig a közvetlen valóból kölcsönöz képet, a 48-as évek bús özvegyéről, ki holt férjét keresi. A nap házas viszonya a holdhoz, mely a költészetnek ősrégi személyesitése s mivel a kettő sohasem tűnik fel együtt, feszültségre enged következtetést, nála uj humoros vonással van megtoldva: a nap házas legény, de nagy papucshős, ki mikor meglátja hold feleségét, bebagtat egy közeli korcs-