Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költők lantján 83 S átkelnek a határokon Jőnek ide, Új koszorút illesztenek A régire. Hódolattal körülveszik A dalnokot, Aki előtt nincs tér, idő Egyre nagyobb. Mintha most is buzdítana Dalaival, Mintha kevés volna neki A diadal Azt akarja: egész világ Jőjön ide: Szabadságnak nincs még elég Igaz híve! Dalmady Gyözö. PETŐFI SZOBRA ELŐTT. (1886.) Virágokat nem ültettek sírodra, El nem temettek, mint a holtakat. Nem tudni, hogy leszúrva, letiporva Vesztél-e el, vagy Isten elragadt. Néped csak bámult, meg se könnyezett: Petőfi nem halt meg, csak elveszett! Örök dalokat hagyva sziveinkben, Fölszállt az égbe, mint egy régi Isten. 10*