Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

70 Petőfi-Könyvtár Kit rabimákból alkotott az isten Szent, ünnepélyes órán ; Te tudtál volna szolgalánczot tűrni Gyalázatos rút szolga élet árán ? Ha lázas álom így alkotna téged: Remegni, sírni fognánk, S a szörnyű álmon, túl az ébredésen, Még hosszasan zokognánk! Irtóztató ... ha ez valóra kelne ; Ha egyszer megjelennél Ónos sírodból s míg eléd borulnánk, Borzadt szemünk ijesztő réme lennél! Ha visszajönnél! Nem ! nem ! soha többé ! Ne jöjj e földre vissza! E föld hazád még, ah ! de megalázott Nép szégyenkönnyét issza! „Boszuljátok meg!" így zokognál hozzá S ő szólna: — Hát nem érted? Rablód... barátunk, — hóhérod.... fivérünk Távozz, szegény kisértet ! Ábrányi Emil. PETŐFI. Szobrának leleplezése alkalmából. (1882.) „Szabadság, Szerelem" Legyen e nap a lelkesedés napja, A diadal, az öröm ünnepe! Im, köztünk áll a nagy költő alakja S örök tanuságul a mult vele.