Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

168 Petőfi-Könyvtár E régi falak közt is itt van újra Lelke közöttünk most is átsuhan; Innen indult ki dicsőséges útja, Gyermeki hittel, büszkén, boldogan. Itt élt, itt játszott, futkosott vidáman, Ily boldog többé tán nem volt soha; Itt, itt borult rá szép álomra váltan A gyermekévek virágos kora. Bölcsője itt volt dicső szellemének, Csak itt ért rá tanulni csendesen; Bús forgatagja rövid életének Lezajlott aztán olyan hirtelen. Itt szőtte lelke édes álmodással A boldogító első vágyakat; S tiszta szívéből büszke áradással, A legelső dal, az is itt fakadt. Innen indult ki s köztünk újra itt van A szabadságnak első dalnoka, Ki — mint kivánta — a harczok zajában Meghalt... de mégsem halhat meg soha. A vadcsapat, a zsarnokság ölé meg, Meghalt, hogy halhatatlanná legyen; Dicső nevének, tiszta szellemének Legyen oltár emelve e helyen ! Kiállt egy eszméért meghalni bátran, Úgy érezett, úgy élt, ahogy dalolt. Petőfi életében és dalában Az igazság legszebb összhangja volt. Reménye, vágya nagy, nemes szivének A nemzet érzésével összenőtt... Adjunk a magyarok nagy Istenének Hálát, hogy nemzetünknek adta őt!