Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

152 Petőfi-Könyvtár A KISKŐRÖSI HÁZ. Hol nyílnak a kertben a nyári virágok, Most hullanak egyre avar levelek, Sokszor letarolta a tél, fagy a fákat, Sokszor fedi ékkel a szép kikelet. E tájon, e házban im itt született Ö, S elszántan esett el a hősi tusán, Ám végsóhaját idehozta a szellő, S itt zengi dalában a bús csalogány. Évek sora múlhat, a sírba omolhat Nép, nemzet, amely ily dalt feledett, De mikbe a költő szelleme olvadt, Hűn őrzik örökre az ős elemek. Kacziány Géza. PETŐFI SÍRJÁN. (1897. július 31.) Ki gondolná, ki mondaná, Hogy e hely csatatér ? Petőfi. Ki gondolná, ki mondaná, Hogy itt, eme helyen, Hol hegytetőn és völgy ölén Most dús élet terem, Hol ünnepelni összegyűl Honában a magyar: Ott mindegyik rög sírhalom, Mely hős szivet takar?