Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

PETŐFIHEZ. (Pest, szeptember 1844.) Sándor pajtás! te nyilt, őszinte vagy, Hozzád az én szivem bizalma nagy; Én is tehát őszinte, nyilt leszek Nyiltan kimondom, amit érezek. Hogy költeményim néked tetszenek: Az jól esik, de hadd heverjenek, Feledve, mint a szerzőjök maga, Kinek tán feltün egykor csillaga. Ha más dicsérte volna énekem, Néhány kontár, nem tetszenék nekem, De tőled, aki nép kegyencze vagy, A bók értéke oly fölötte nagy. Kedves magyar múzsád oly dús erű, Aranylantodnak hangja népszerű; A szépvilág bámulva néz reád, Nem tudja: mily drágán vásárolád! Nem tudja: míg forgál a nép között, A sors sötét haragja üldözött! De nem te szenvedtél csak, pajtikám! Én is kemény harczot harczoltam ám.