Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 133 PETŐFI. Szabadsághős voltál szívben, szóban, tettben ; Neved mindörökké él a történetben. Kihullt véred minden csöppje áld, lelkesít: Élni, halni, mint te és nem rabszolgakint. Próféta, apostol tanulhatna tőled Önfeláldozással szeretni e földet, Melyet Golgotává tett apáink vére, Gyászvirágot ejtve minden porszemére. És a kiomlott vér, és a gyászvirágok Szent áldozat lettek. Eltűnt a nagy átok. S márczius idusán, lánglelked szavára, Felépült a magyar szabadság oltára Szabadság oltára, egyetlen, igaz, szent. Csak ott imádhatjuk az örök végetlent. Csak hol szabad lélek, szabad sziv dobog, ver, Csak ott érezhetjük: ember vagyunk, ember! Ember voltál te is. Különb, mint a többi. Neved dícsfénynyel a világot betölti. Ki a szabadságért él, küzd mindhalálig: Ismeretlen sirján túl istenné válik. Szász Gerő.