Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költők lantján PETŐFI. (1899.) Kunyhóban születtél, nem nagy palotában, Délibábos rónán, nádfödeles házban, Délibábos róna volt ringató dajkád, Bölcsődben pacsirta zengő szavát hallád. Az költött fel reggel röpke játszi dallal, Mikor a szemedre leszállott a hajnal, Annak repülését nézted sóvárogva, A lelked is később csak ezt utánozta. Nappal a mezőben virágok közt jártál, Napsugárból szőve fényes álmot láttál: Ezüstvizü tengert, tündérpalotákat, Bólongatva hajló, sudár pálmafákat. 'Képzelet se alkot soha olyan szépet, Éjszakai álom sem fest olyan képet, Mint aminőt néked mutatott a róna, Életeden által álmodhattál róla. Este felé aztán harang csendült lágyan, Méla kolomp hangja megszólalt a nyájban : S mikor elhallgattak, pásztor sípja zengett, Búbánatos hangja hányszor meg nem ejtett. Éjjeli fuvallat gyengén verő szárnya, Erdő, rét illatát, hajtá be szobádba, S mikor elaludtál szerető szív védett: Édes anyád oltá el az éji mécset!