Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

12 Petőfi-Könyvtár hatalmas alkotásokban mutatkoznak, nem is csak abban, amit közönségesen irodalmi hatásnak neveznek, hanem — és erre példa az egész könyv — sajátos egyénisége ihlető erejében is. Ennek eredményei azok a versek, melyekben elismerésük, hódolatuk, szeretetük és bámulatuk lobogóját hajtják meg a kortársak és az utódok. A gyűjtemény, mint a Petőfi-kultusz egy érdekes formája, voltaképpen nem szorul magyarázatra. Behatóbb elemzése, bár nem lenne tanulság hiján, ezúttal már azért sem helyén való, mert az itt közölt darabok csupán egy kis részét teszik annak az óriás anyagnak, mely idők folyamán hasonló alkotásokból fölhalmozódott. Éppen ezért jelentőségének részletezése helyett csak azt emiitjük meg, hogy egybeállításánál két szempont volt az irányadó. Egyfelől a történelmi, hogy minél hatásosabban szemléltessük a Petőfi-kultusz állandóságát, másfelől a széptani, hogy mégis a legjavát adjuk annak, amit a költészet verses formában ebben az irányban termelt. E kettős szempont egyeztetésének nehézségei érthetővé tehetik a látszólagos egyenetlenségeket. Annyi bizonyos, hogy jelen alakjában is értékes